Az amigdalin több néven is ismert. Laetrile, letril, valamint B17-vitamin – ezek mind ugyanazon anyagot jelölik, bár az utóbbi elnevezés technikailag helytelen. Hivatalosan elismert B17-vitamin nem létezik, noha ezt a nevet széles körben használják. Az amigdalin felelős a cseresznye, szilva, sárgabarack, őszibarack, és édescseresznye magjainak keserű ízéért. A 19. században azonosították először, és állítólagos rákellenes tulajdonságai miatt vált népszerűvé. De vajon a B17-vitamin valóban alternatív megoldást kínál az onkológiában?
Mi az amigdalin?
Az amigdalin egy glikozid – egy növényekben természetesen előforduló vegyület. Ez az az anyag, amely felelős a jellegzetes keserű ízért, amelyet akkor érez az ember, amikor a mag közelében lévő gyümölcsöt eszi. A legmagasabb koncentrációban a keserű mandula magjában található, de jelentős mennyiségben jelen van a birs, a sárgabarack, a szilva, a cseresznye, és az őszibarack magjában is. A csonthéjas gyümölcsökön kívül az amigdalin megtalálható olyan hüvelyesekben is, mint a bab, a vörösbab, a csicseriborsó és a lencse. Megtalálható továbbá olyan bogyós gyümölcsökben is, mint a szeder és az aronia, valamint a lenmagban, a szezámmagban, a bambuszrügyekben, és a barna rizsben. A makadámia- és a kesudió a leggazdagabb forrásai közé tartozik.
Ha érdeklik a növényi eredetű vegyületek és azok szerepe az egészségben, érdemes megismerkednie a gyógynövény-kiegészítők választékunkkal, amelyek koncentrált növényi kivonatokat tartalmaznak.
[note: Az amigdalin néha „B17-vitamin” néven kerül forgalomba, de egyetlen jelentős tudományos vagy szabályozó hatóság sem sorolta hivatalosan vitaminok közé.]Amigdalin — Tulajdonságok és hatásmechanizmus
Az emberi szervezetben, az amigdalin egy sor kémiai reakción megy keresztül, és végül szénsavvá (hidrogén-cianiddá), glükózzá, és benzaldehiddé bomlik. Ezek közül két bomlástermék — a hidrogén-cianid és a benzaldehid — túlzott mennyiségben káros hatással lehet a szervezetre, sőt súlyos mérgezést is okozhat. Ez egy fontos biztonsági szempont, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Az alternatív onkológiai megközelítések hívei nem értenek egyet ezzel az értékeléssel. Elméletük szerint az amigdalin csak a rákos sejtekben bomlik le ezekre a potenciálisan káros vegyületekre, az egészséges sejteket pedig érintetlenül hagyja. Azt állítják, hogy egy béta-glükozidáz nevű enzim lehetővé teszi a hidrogén-cianid számára, hogy behatoljon a beteg sejtekbe, így a benzaldehid belülről elpusztíthatja azokat. Ezen elmélet szerint a B17-vitamin nemcsak a mutált sejteket célozná meg, hanem az érintett sejtek élettartamának lerövidítésével a metasztázis megelőzésében is segítene. A támogatók azt állítják, hogy az amigdalin mind terápiás, mind megelőző hatással bírhat a rák ellen.
[figyelem: Az amigdalin rákkal kapcsolatos állításait a mainstream tudomány még nem bizonyította. Soha ne használja az amigdalin-t a hagyományos rákkezelés helyettesítőjeként. Kiegészítő szedésének megfontolása előtt mindig konzultáljon képzett egészségügyi szakemberrel.]A tudományos valóság azonban árnyaltabb. A kutatók rámutattak, hogy a rákos sejtek nem tartalmaznak elegendő mennyiségű enzimet az amigdalin jelentősebb mennyiségű felszívódásához. Csak nyomokban juthat el a rákos sejtekhez – ami nem elegendő azok elpusztításához –, míg a fennmaradó anyag potenciálisan károsíthatja az egészséges szöveteket.
Mit mond a kutatás?
Az amigdalinra és a rákra vonatkozó tudományos bizonyítékok vegyesek és nem egyértelműek. Egyes tanulmányok laboratóriumi körülmények között a vastagbélrákos sejtek lassabb növekedését figyelték meg. Mások a prosztatarák kezelésének támogatásában betöltött potenciális szerepét vizsgálták, és egy patkányokon végzett állatkísérlet a mellrák kezelésére gyakorolt lehetséges hatásra utalt. Ugyanakkor, ezekkel az eredményekkel párhuzamosan, számos tanulmány kimutatta, hogy az anyagnak nincs semmilyen hatása a rák kezelésére, megelőzésére, vagy előrehaladására.
Amíg további szigorú klinikai kutatások nem kerülnek végrehajtásra, addig lehetetlen véglegesen megállapítani, hogy az amigdalinnek van-e valós hatása a ráksejtekre. Az azonban egyértelmű, hogy ez a vegyület jelentős tudományos érdeklődést váltott ki, és a folyamatban lévő kutatások végül határozottabb válaszokat adhatnak. Azok számára, akiket a jobban alátámasztott bizonyítékokkal rendelkező antioxidáns kiegészítők érdekelnek, számos jól kutatott lehetőség áll rendelkezésre.
[tip: Ha a sejtek egészségét támogató, bizonyítékokon alapuló vegyületek iránt érdeklődik, fontolja meg a jól kutatott antioxidánsokat, mint például a C-vitamin, az E-vitamin, a szelén, vagy a koenzim Q10.]Amigdalin — Adagolás
Az amigdalinra nincs általánosan elfogadott adagolás, ami tükrözi az anyaggal kapcsolatos folyamatos tudományos bizonytalanságot. Általános megelőzési célokra, egyes szakemberek azt javasolják, hogy kis mennyiségű őrölt gyümölcsmagot építsenek be az étrendbe. Azonban, a rákkal kapcsolatos alkalmazás esetében, a helyzet sokkal bonyolultabb, és soha nem szabad orvosi felügyelet nélkül hozzáállni.
Példaként, Dr. Contreras, az Oasis of Hope Kórház orvosa egy fokozatos megközelítést javasolt: az első fázisban napi hat 500 mg-os tabletta 21 napon át, a második fázisban napi négy 500 mg-os tabletta, és a harmadik fázisban a második fázis folytatása vagy a megelőző mennyiségre történő csökkentés. Más kutatók konzervatívabb álláspontot képviselnek, és szigorúan általános egészségmegőrzési célokra legfeljebb egy-két magot javasolnak naponta, miközben a terápiás adagolást teljesen elutasítják.
Az amigdalin kiegészítő formái, például a kapszula formában kaphatók, általában sokkal alacsonyabb adagokat tartalmaznak (, körülbelül 4 mg-ot), és azok számára készültek, akik Wish ezt a vegyületet egy szélesebb körű kiegészítő rutinjába.
[products:medica-herbs-amigdalin-b17-4-mg-60-capsules, vitalers-amygdalin-vitamin-b17-4-mg-120-capsules]Amigdalin — Ellenjavallatok és biztonság
Az amigdalin-kiegészítés megkezdését mindig meg kell beszélni egy orvossal, különösen rákdiagnózis esetén. Az anyag önálló alkalmazása súlyos következményekkel járhat, különösen, ha valaki emiatt felhagy a hagyományos onkológiai kezeléssel az alternatív módszerek javára.
Az amigdalin általában nem ajánlott szív- és érrendszeri betegségben szenvedők számára, mivel az ezt a vegyületet tartalmazó készítmények csökkenthetik a vérnyomást. Emellett ronthatja az emésztési funkciókat, ami emésztési zavarokhoz, gyomorégéshez, hasi fájdalomhoz, puffadáshoz, és hányingerhez vezethet. Felszívódási zavar szindróma esetén az amigdalin tovább csökkentheti más értékes tápanyagok felszívódását. Fontos megjegyezni azt is, hogy az amigdalin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel. Például az aszkorbinsav (C-vitamin), mellett történő szedése növelheti a mellékhatások kockázatát. Ezért az amigdalin-kiegészítéssel kapcsolatos bármilyen döntést olyan egészségügyi szakemberrel kell megbeszélni, aki fel tudja mérni a meglévő gyógyszerekkel és egészségügyi állapotokkal való lehetséges kölcsönhatásokat.
[warning: Az amigdalin túlzott fogyasztása cianidmérgezéshez vezethet. A tünetek között szerepel a fejfájás, szédülés, hányinger, és súlyos esetekben, görcsök. Soha ne lépje túl az ajánlott mennyiségeket, és mindig kérjen orvosi tanácsot.]Főbb tanulság
Az amigdalin, amelyet általában B17-vitaminnak neveznek, egy lenyűgöző, növényi eredetű vegyület, amely iránt az alternatív gyógyászat körében már régóta érdeklődnek. Bár néhány előzetes kutatás utal a feltárásra érdemes potenciális tulajdonságokra, a tudományos konszenzus jelenleg nem támogatja a rákkezelésként való alkalmazását. Ha úgy dönt, hogy amigdalin-kiegészítést szed, tegye azt felelősségteljesen — alacsony dózisokban, orvosi felügyelet mellett, és soha ne használja bevált orvosi terápiák helyettesítésére.
